Egy divatos nő boles vagy Paque ruhában kell viselnie cipő által tervezett Chabriel a Rue Lichery vagy Ferry Rue de la Gourangy Batelier. Pillette a Paradis Posenler Street az egyik legdivatosabb fogás ezek közül a tervezők. 1817-ben született, egy vidéki cipész fiaként, apjától tanulta meg a cipőkészítés művészetét. 1855-ben érkezett Párizsba, és hírnevet szerzett magának a divatipar vásárlói körében a Woos Brothers-szel, nagyrészt a sarkának köszönhetően, amelyek vékonyabbak és egyenesebbek voltak, mint az akkoriban népszerű Louis sarkú cipők. Miután Pellet nyugdíjba vonult, a fia vette át az üzletet. A második világháborúig Pellet cipői eleganciájukról voltak ismertek.
Míg a Pellet londoni és párizsi cipőboltjai több ezer ügyfelet vonzottak, egy másik híres cipőtervező, aki párizsban kezdett dolgozni az első világháború alatt, csak 20 ügyfelet nyert. A neve Pito Yantney, és úgy írja le magát, mint "a világ legdrágább tervezője". Ez biztosítja, hogy exkluzív ügyfélkörrel rendelkezzen. Cipőjét a New York-i Művészeti Múzeumban állították ki. Yantney után Andre Peruggi egy másik fiatal tervező Rice-ból. Cipőkészítési képességeit olasz apjától tanulta. Peruggit Paulette hozta Párizsba, és számos divatházban dolgozott. Kétezer cipője a normann Musée des La Chaux-ban van kiállítva.
Salvador Ferragamo, egy fiatal olasz cipész, aki 1914-ben vándorolt ki Bostonba, visszahozta az Egyesült Államokba a női cipők kézművességének művészetét. Csalódottan az amerikai módja annak, hogy a cipőt géppel készítse el, Kaliforniába költözött, és kellékgyártó lett, miközben kézzel készített cipőket a filmiparban dolgozók számára. Hamarosan filmsztárok vették meg a cipőjét. Miután 1927-ben visszatért Olaszországba, a sztárok hűséges ügyfelei maradtak. Az 1930-as években parafa talpú cipőket fejlesztett ki, amelyek több mint egy évtizede népszerűek voltak. Halála után reprezentatív munkáit is bemutatták szerte a világon.
Az 1940-es években egy fiatal angol, David Evans ferragamo után érkezett a nyugati partra, és hollywoodi sztárok cipőtervezője lett. Cipőket is tervezett New York leghíresebb divattervezőinek, köztük Bill Blassnek és Oscar de la Rentának. Eközben a legendás Roger Vail Párizsba ment, hogy Christian Dyernek dolgozzon, ahol híres lett a stiletto cipők tervezéséről a nők számára. Alkotó műveit a világ művészeti múzeumai is vadászják.
A cipőtervezők új generációja jelent meg Európában és az Egyesült Államokban, és bár még egyetlen múzeum sem figyelt rájuk, munkájukat már előnyben részesítették az ügyfelek és a divattervezők. Marlo Blahnik, Joan Halpern, Maud Frijean, Bass és Herbert Levine, Ender Fest, Jane Jenson, Patrick Cox és Kerry Siqin Lubbers munkája inspirálóbb, és elmondható, hogy munkájuk egy nap ugyanolyan státuszt kap, mint ismert elődeik munkája. Cipőjüket műalkotásként fogják értékelni, nem csak lábvédőként.
A "Cipő" munka 31×14,5 CM, a Qingtian zárt ajtóból származó fagyasztott kőből faragott. A műnek egyedi koncepciója és szép színeinek okos használata van. A szerző egy hétköznapi cipőt használ az életben, hogy leírja azokat a fordulatokat és fordulatokat, amelyek tükrözik az élettapasztalatot, és kiemeli az emberi természetet az unalmasságban. Átalakult élettapasztalat. Az út a lábánál van, ez a cipő több ezer mérföldet utazott és robusztus, ez a cipő az egész országban utazott az üzlet sikere érdekében, ez a cipő mindig felejthetetlen lesz, ez az, ami elkísér minket a sikerhez vezető úton.
